Keltetési idő és a hőmérséklet
Természetes keltetés esetén a keltetési feltételeket a kotló biztosítja. A gépi keltetés sikerét az határozza meg, hogy sikerül-e a természeteshez hasonló hőmérsékletet, páratartalmat és szellőzési viszonyokat teremteni, illetve optimális mértékben utánozni. A kotló alatt, a vele közvetlen érintkezésben lévő tojásfelületen 39,2-39,4 °C uralkodik. A kotlóval nem érintkező helyen 36-37 °C a hőmérséklet. A tojás középpontjában 37,8 °C mérhető. Ebből következik, hogy a tojást e határértékek között kell tartani.
Igaz, hogy az egyes baromfifajok kotlósai más fajhoz tartozó tojásokat is kikeltetik, mégsem lehet azonos keltetési technológiával mindegyiket kikeltetni. Már csak a keltetési idők eltérősége miatt sem. A gazdasági baromfifajok közül legrövidebb kelési idejű a tyúk (21 nap). A keltetési idő hosszát a fajta, a típus is befolyásolja. A tojótípusoké, a könnyebb testű fajtáké rövidebb, a nehéz típusoké, a hús hibrideké hosszabb. Ez az embrionális korban megnyilvánuló gyorsabb illetve lassúbb fejlődés következménye.
Szárnyas fajok | Keltetés [nap] |
Tojó típusú tyúkfajták | 21 |
Csirke | 21 |
Kacsa | 28 |
Liba | 30 |
Pulyka | 28 |
Gyöngytyúk | 27 |
Galamb | 17 |
Páva | 29 |
Fácán | 24 |
Fogoly | 23 |
Japán fürj | 16 |
Tenyésztojások páratartalom beállítása
A szabályos embriófejlődéshez a tojás nedvességtartalmának szigorúan meghatározott mértékben párolognia kell. A héjhártyák állapotát, a pórusok nyílását a kiszáradás mértéke határozza meg. (A kotló alatt a talaj, levegő páratartalmának állapota befolyásolja a páratartalmat). Az előkeltetés során 50-60 % relatív páratartalom kívánatos. A kelés szakaszában, az utolsó 2-3 napon a páratartalmat növelni kell a keléskori elfordulás, a héj és a héjhártyák áttörésének megkönnyítése érdekében. Ekkor 70-80 %-os páratartalom kívánatos, fokozatosan növekvő értékekkel.
Minőségi követelmény a tojásokkal szemben
A tenyésztojás szabályos alakú, ép, sima, tiszta héjú, a fajra, fajtára, hibridre jellemző nagyságú és alakú, egyszikű tojás. Betegségtől mentes állománytól származik, amelyet hiteles állatorvosi igazolás szavatol. Az állatorvosi vizsgálat kiterjed a baromfitífuszra, a baromfi kolerára, baromfi pestisre, baromfi himlőre. Kacsánál, lúdnál bővül még az ornitózis, paratífusz, pulykáknál a leukózis, a mikoplazmózis mentességre, vagyis a heveny fertőző betegségek többségére. Alkalmatlan keltetésre az egyenetlen felszínű (görcsös, rücskös) hibás héjszerkezetű, vastaghéjú, deformált, kétszikű tojás. Nem minősül tenyésztojásnak a szabálytalan helyeződésű, a mozgó vagy átszakadt légkamrájú tojás. Nem lehet a tenyésztojás állománya vérgyűrűs, vérfoltos, idegen anyagot tartalmazó, szakadt jégzsinórú, héjhoz tapadó vagy szétfolyó sárgájú, zavaros állományú tojás. A tenyésztojást átvilágítással ellenőrzik. Nem tekinthető tenyésztojásnak a szabványon kívüli tömegű sem, mert az optimális nagyság esetén van leginkább biztosítva a tojás egyes alkotórészeinek helyes aránya és ezek biokémiai egyensúlya.
A levegőztetés szerepe
Természetes keltetéskor a tojásokat körülvevő levegő cseréjét a tollak átbocsájtó képessége, majd a kotló leszállása biztosítja. A keltetőgépben a megfelelő légcseréről gondoskodni kell, mert az embrió 21 % oxigéntartalmú közegben fejlődik jól. Ez alatti minden 1 % változás 5 %-kal rontja a kelést. Minden 1 %-os oxigénnövekedés 1 %-os kelésromlással jár. A friss levegő 0,03-0,08% CO2-tartalmával szemben a keltetőben 0,5 % CO2 lehet anélkül, hogy az embrió károsodnék. Ez a mészhéj oldásához szükséges. Erősen csökken a kelési eredmény 1,5 % CO2-tartalomnál. A szellőzés mértékét mindig a légkamra magasságához kell igazítani. Ha a keltetés elején túl erős a légcsere az embrió elpusztul, ha a keltetés végén elégtelen, a köldök gyógyulása nem tökéletes. Az embrió legfeljebb 2 napig tud elviselni 5 % körüli CO2-ot. A felgyülemlett CO2 lényegesen veszélyesebb, mint a keltetési hőmérséklet elégtelensége. A légnyomás változásával a kelési eredmények romlanak. Ebben szerepet játszik a CO2 felszaporodása is. 1000 méteres magasságkülönbség jelentősen csökkenti a keltethetőséget főleg akkor, ha a tojásrakás nem a keltetés helyén történt.